OTP Fáy András Alapítvány Fáy András
Közhasznúsági jelentés Kuratórium
Közbeszerzés Kapcsolat

Fáy András

Alapítvány > Fáy András
2012.07.05.

(Kohány (Zemplén vármegye), 1786. május 30. - Pest, 1864. július 26.)

Fáy András

Mikszáth Kálmán egy Fáy Andrásról szóló tanulmányában azt írta, hogy ha nem Széchenyit illetné "a legnagyobb magyar" jelző - akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a "haza bölcse" - akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán "a nemzet mindenese".

 

A nagyon lassan, de mégis polgárosulni igyekvő nemesi Magyarországon évtizedeken keresztül ő volt a mindenes. Fáy András lett a gyakorlati tennivalókat kidolgozó vezéralakja annak az óvatos liberalizmusnak, amely az első fontos lépéseket tette meg az megrekedt magyar társadalom polgárosításáért, s amelynek szellemi és politikai vezére Széchenyi volt. Alkatilag közéleti és gyakorlati ember volt. Irodalmi életműve ugyan terjedelemben felér egy kizárólag könyveket létrehozó író-költő-elmélkedő bőséges termésével, mégis: az irodalmi mű csak amolyan melléktermék ennek a politikus-közgazdász-szervező-agitáló közéleti mindenesnek az életében. Pedig ifjúkori jelentkezésétől kezdve mindhalálig sikeres író volt, egyes könyvei korának "bestsellerjei" közt is a legkelendőbbek közé tartoztak.

Módos zempléni köznemes család gyermeke, anyai részről az ősi, nagy tekintélyű, magukat egyenest Huba vezértől származtató Szemerék leszármazottja. Kivételes értelme már a sárospataki kollégiumban kitűnik. Onnan ment tovább Pozsonyba, hogy a falusi emberektől tanult jóízű magyar anyanyelv és a Sárospatakon tökéletesített latin mellett jól megtanuljon németül is, de mire fiatal felnőtté érett, legalábbis a biztonságos olvasás erejéig tudott már franciául, sőt angolul is. Nemcsak versailles-i klasszikusokat és a felvilágosodott moderneket olvasta eredeti franciában, hanem Swiftet és Sterne-t is eredeti angolban. És szinte egyszerre ragadta el Schiller németül és Kazinczy magyarul. Verselt is már ifjúkorától kezdve, akik olvasták, azoknak már a korai stíluspróbálkozásai is tetszettek. Úgy benne élt a korában, hogy mindig telibe találta az olvasók ízlését.

De már diákkorában nyilvánvaló volt, hogy gyakorlati ember lesz. Természetesen jogásznak ment. El is végezte, sőt még az ügyvédi vizsgát is letette, de sohasem lett ügyvéd. Megyei szolgálatba állt, gyors karrier elé nézett, hanem mikor már fiatalon főszolgabíróvá akarták választani, visszalépett, mert az volt a véleménye, hogy ellenjelöltje alkalmasabb a viszonylag már magas vármegyei tisztség betöltésére. A közérdek már ifjan is fontosabb volt neki, mint az egyéni érvényesülés. (Manapság ritka dolog…) De mégis mindig érvényesült, mert amit javasolt, az úgy volt szükséges és haladó, hogy még a nemesek nagyobb része sem riadt vissza tőle. Különben is eszményi rábeszélő volt, irodalmi munkásságának nagy része is: rábeszélés, lobbyzás a szükséges közteendőkre. Széchenyi úgy vallotta később, hogy Fáy András liberalizmusa döntő hatással volt gondolatainak kialakulására. Fáyra pedig Széchenyi volt döntő hatással attól kezdve, hogy a Hitel megjelent. Az 1820-as évek derekától a 40-es évek derekáig Fáy a magyar közéletnek Széchenyi mellett a másik főszereplője. Kossuth fellépéséig ő a pesti ellenzék vezére, ugyanúgy foglalkozik a koldusok problémájával, mint a nőneveléssel, megszervezi az első magyar pénzintézetet, a Pesti Első Hazai Takarékpénztárat (mai nevén OTP Bank Rt.), hiszen e nélkül nem is lehetne előrelépni a tőkés termelés felé. Tehát egy ideig bankigazgató - és nagyon jól ért hozzá. De amikor ez a fő szükséglet, akkor színházszervező és színigazgató - és nagyon jól ért hozzá. Közben előkészíti az első magyar biztosítóvállalat megteremtését, s eközben kiderül, hogy kitűnően ért a statisztikához és a valószínűségszámításhoz.

Amit pedig a közéletben tervez, azt egyszersmind le is írja. Híres mesegyűjteménye a hozzácsatolt aforizmákkal a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára. Az olvasók elkapkodják, egymás után számos kiadást ér meg, és egyre gazdagodik, mert Fáy kimeríthetetlen, ha példázatos meséket és anekdotákat mondhat. Majd mikor már együttműködik Széchenyivel, a nemesi haladás és nemesi reakció regényét írja meg az első igazi magyar társadalmi regényben, A Bélteky házban.

Kossuth fellépésétől kezdve a Széchenyi-ihlette törekvések már nem voltak elegendők a haladás számára, Fáy nem lehetett többé vezéralak. Igaz, nem is akart soha az lenni. Még országgyűlési követ is kedve ellen volt néhány hónapig.

1848-ban pedig riadtan visszavonult: egyszerre idegenkedett a forradalomtól és a forradalom ellenségeitől. Hiszen így volt Széchenyi is, de az ő érzékenyebb idegrendszere felmondta a szolgálatot. Fáy csupán a szorongó tétlenségbe vonult vissza. 1849 után pedig már a múlt idők emléke volt. Személyes népszerűsége nem csappant meg, de kései regényeinek és javaslatainak már nem volt hatása. Mégis optimista maradt, a nemzeti kétségbeesés közepette remélte a békés kibontakozást. A kiegyezést előkészítő Deák ugyanúgy tisztelte, mint annak idején Széchenyi. Deák politikájához azonban újabb vágású emberekre volt szükség. Kései esztendeiben egyébként is sokféle betegséggel küzdött. De hetvennyolcadik születésnapját a kibontakozásban már reménykedő irodalom megünnepelte: az Akadémia és a Kisfaludy Társaság hódolattal tisztelgett előtte. Nemsokára meghalt. Arany János hódolatteljes nekrológban búcsúztatta.

Forrás: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka

 

FÁY 225

Az OTP Fáy András Alapítvány Fáy András születésének 225. évfordulójára készített filmje az alábbi képre kattintva tekinthető meg.

A film Fáy András életének fontosabb alkotásait, valamint az OTP Fáy András Alapívány tevékenységét mutatja be.


Tóth Boldizsár im memoriam Fáy András című munkája Fáy András Alkotói pályázaton különdíjat nyert.

Az írás itt letölthető.

A 18 éves pályázó olyan különleges és szép írást nyujtott be az OTP Fáy András Alapívány Alkotói pályázatára, mellyel elnyerte a zsűri különdíját, mivel a mese mind kutatómunkában, mind pedig az írás minőségében kielemkedő volt.

 

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások ehhez a cikkhez